Chile

Több mint egy évig hetenként két-három oldalt fordítottam angolról spanyolra. Addig tartott ez, amíg a Craig-féle site teljes archivumának spanyolra fordítása el nem készült. Akkor David megköszönte a munkámat, és elbúcsúztunk.

Igaz, közben elküldte nekem Gary Craig oktató videóit, még a vámot is kifizette. Ez korrekt ellentételezése volt a munkámnak. Csaknem 300 órás felvételről van szó. Azóta többször végignéztem, kijegyzeteltem, és szorgalmasan kopogtattam. Egyre bátrabban alkalmaztam a klienseimmel az EFT-t.

A földrengés után néhány héttel David McKay írt egy mail-t, megkért, hogy fordítsak le egy cikket, mert valaki visszamondta. Megtettem, elküldtem neki a fordítást. A válaszlevélben megkérdezte, hogy vagyok, történt-e valami bajunk. "Mi teljesen jól vagyunk, de a déli régiókban nagy a baj, iskolák százai dőltek romba, és 800 ezer gyerek nem jár iskolába, holott március 1-én megkezdődött a tanév" - válaszoltam, és hozzátettem: "kedvem volna lemenni Délre, és dolgozni a traumatizált gyerekekkel."

A válasz azonnali volt: adjam meg a PayPal-számlám számát! 

David vezényletével már a második alkalommal szervezték meg a mexikói EFT-sek találkozóját. Tájékoztatta az idei esemény szervezőit a chilei helyzetről. Tudták ugyan, hogy komoly volt a földrengés, de mivel kevesen haltak meg, nem gondolták, hogy a helyzet ennyire drámai. A tavalyi találkozó DVD-inek eladásából maradt egy kis pénz, azt elküldi nekem, azonkívül szerveznek egy online konferenciát, amelyen tájékoztathatom a spanyol nyelvű EFT-s közönséget a problémáról és arról a lehetőségről, hogy a hispán világban először, az EFT-sek megmutathatják, mit tudnak katasztrófa esetén. Menjek le Délre, ha ez a kívánságom, készítsek fotókat, videókat, majd állítsak össze egy Powerpoint prezentációt. Azt ők kirakják a netre, az online konferencia során pedig meggyőzhetem a hallgatókat: adjanak pénzt erre a projektre.

Projektre??? Hiszen én csak elsóhajtottam magamat...

 Mármint David McKay. No nem az elméleti fizikus, még csak nem is a skót színész. Hanem David McKay, a kanadai gépészmérnök, aki Mexikóba nősült. Pueblában él (ezért egy kicsit irigylem). Az elmúlt húsz évben pszichoterapeutává képezte magát, az Érzelmi Felszabadulás Technikáját használja.

A terápia hangzatos neve pontosan fedi a tartalmat. A digitopunktúrával (v.ö. shiatzu) kombinált pszichoterápiás technikák hihetetlen gyorsasággal szüntetik meg az idegrendszer kóros izgalmi állapotát, ami a legtöbb pszichológiai probléma lényege: szorongás, fóbiák, stressz, ésatöbbi. Ahogy néhány perc alatt lenyugszik a kliens, rögtön sorjáznak a tudattalanjából az eltemetett emlékek. A pszichoanalitikusok hosszú órákat küzdenek (és fizettetnek meg a pácienssel) azokért a tartalmakért, amelyek olykor néhány perc alatt felszabadulnak az EFT-ülések során. 

Amikor 2007 végén beköltöztünk a bérelt lakásunkba, bekötöttük a számítógépet, befizettünk széles sávú internetre, megérkezett Gary Craig hírlevele, benne David felhívásával. Önkénteseket keresett a projektjéhez: angolról spanyolra fordítani mindent, ami Craig site-ján csak van, és folyamatosan fordítani a heti háromszor megjelenő hírlevelet. Nem semmi terv! A legelsők között jelentkeztem, és belevetettem magam a munkába, amit David mérnöki aggyal, nagyon jól megtervezett. 

 Heti egy cikket fordítottam, két-három, olykor négy oldalt. Carlos lektorálta. Eleinte nem volt könnyű. De tudtam, hogy rengeteget tanulhatok ezzel a munkával. Már úgy jöttem ki, hogy elhatároztam: az EFT lesz a specialitásom. Chilében akkor - legalábbis a neten - egyetlen ember volt, egy svéd nő, aki EFT terápiát kínált.

60.000 poszt-traumatikus stressz-szindrómás gyereket képtelenség egyesével kezelni. Ez tiszta. Cecilia Morel, Pinera elnök felesége felhívást tett közzé márciusban, kérve a pszichológusokat, menjenek Délre és segítsenek. Egyetemisták, és néhány külföldi csoport csakugyan eljutott néhány helyre, és egyéni terápiát nyújtottak, ahogy tudtak. De ez csak csepp a tengerben. Az érintett vidékeken lakók szerint a gyerekek lelkiállapota szörnyű. Van olyan gyerek, aki megnémult, képtelen megszólalni a földrengés óta.

Más megoldás kell! 

Az EFT (Emotional Freedom Technique) az energiapszichológia legelterjedtebb ága. Egyszerűen megtanulhatók az alapjai, akár néhány perc alatt is eredményt lehet elérni. Pszichoterápiás elemeket kapcsol össze fizioterápiás fogásokkal. 

Csoportban is alkalmazható, én évek óta tartok tréningeket egyetemeken zenészhallgatóknak, a lámpaláz kiküszöbölésére.

60.000 gyereket nem lehetséges egyenként kezelni. 250 iskola tanárait tréningeken megtanítani EFT-re viszont nagyon is lehetséges!

Ez az EFT (már visszavonult) kidolgozójának, Gary Craig-nek a site-ja.

Ugyanez, spanyolul. Az önkéntes fordítócsoportban dolgoztam, onnan indult minden.

Az egyik blogom, amelyik gátlásokkal, blokkokkal küszködő művészeknek szól (spanyolul).

Talca város a chileiek szíve közepében van. Egészen eddig megőrizte a hagyományos életmódot tükröző városszerkezetet és szép régi épületeket. Egészen a február 27-i földrengésig. A chilei írott történelem legnagyobb katasztrófája összedöntötte a szeretett régi várost. 24 iskolát kell tatarozni, vagy újjáépíteni. A gyerekek szükségtantermekben tanulnak.

Hasonló a helyzet sok más helyen is. Chillán városában 14 iskola szorul újjáépítésre vagy javításra, Chuiguayante-ban 9, Coronelben 12, és így tovább. Összesen 250 oktatási intézmény lett részben, vagy teljesen romos, és ebben a számban a fővárosi és környéki intézmények nincsenek is benne.

Hogy érezheti magát az a gyerek, akinek összedőlt a háza és az iskolája, naponta romok között megy haza tanítás után, a család abból él, amit segélyként kap (vagy nem kap) az államtól és jótékonysági szervezetektől?

Gubbasztok a fotelban (ugyanabban, amelyik velem remegett a földrengés éjszakáján). Egész nap a számítógép előtt ültem, hiába van rajtam két melegítő, három pulóver, számtalan zokni, mégis, a benti tizenöt fok megvisel. Odakint alig sejlenek a hegyek, az óceán fölött párakendők lebegnek. A sós köd kaparja a torkomat.

Még a fiam is észreveszi, hogy nem vagyok jól, pedig ő fiatalosan kemény önmagával és másokkal is. Belép a férjem, rámnéz, fordul is vissza. Plédet hoz, rám teríti szó nélkül. Mediterrán tél van, fűtés pedig nincsen.

Ha én így kivagyok, hogy érezhetik magukat a délebbi régiókban, a földrengés után sebtiben felhúzott ideiglenes kalyibákban, meg a sátrakban? Vannak tanárok, az újságból tudom, akik sátorból járnak be az iskolába, mindenük odalett. De van ennél rosszabb is. Sokan a munkájukat is elveszítették, mert összedőlt az üzem. 

Katasztrófákat követően a lakosság kb. 10 százaléka szokta előbb vagy utóbb a poszt-traumatikus stressz szindrómát mutatni. Aki ebben szenved, azt rémálmok gyötrik, nem bírja kipihenni magát. Flashback-ek, hallucinációk hozzák vissza az átélt rémségeket. Az idegrendszere állandóan készenléti állapotban van. Normálisan dolgozni, tanulni így csaknem lehetetlen. A gyerek, aki PTSD-ben szenved, lehet visszahúzódó, félénk, egy szót sem lehet kihúzni belőle, akár be is pisilhet, ha megijesztik. Vagy ellenkezőleg: egyfolytában pörög, nem tud lenyugodni, a tanításra figyelni pláne nem. Lehet verekedős, "rossz" is.

Ez a három viselkedéstípus az idegrendszer három alapvető védelmi mechanizmusának a megnyilvánulása. A legősibb agyi terület, a limbikus rendszer úgy működik, mint a színházban a vasfüggöny. Ha "füstjelzés" érkezik, zutty, leesik, és hermetikusan elzárja a színpadot a nézőtértől. Azaz, amikor úgy ítéli meg, hogy közvetlen veszély fenyegeti az ember (vagy az állat) életét, az ingereket nem küldi tovább az agykéreg felé. Nincs idő bizottságot összehívni, és megtárgyalni a teendőket. Azonnal kell reagálni. Emiatt nagyon egyszerű és korlátozott a repertoár: fuss, üss, vagy tettesd magad holtnak.

Ha a limbikus rendszer úgy ítéli meg, hogy van idő és hely elszaladni, akkor üzen az amigdalának, az életműködések központjának. A zsigerektől, gyomorból a végtagokba áramlik a vér, a lélegzés és a szívritmus felgyorsul. Ha nincs hová futni, viszont az ellenfél legyőzhetőnek tűnik, jöhet a harc. A vér a fejbe és a végtagokba áramlik. Amikor viszont egyik sem lehetséges, mert kicsi vagy és gyenge, még van egy utolsó mentsvárad: ájulj el, és tégy úgy, mintha meghaltál volna. Ez két okból hasznos: ha szenvedned kellene, nem fogod érezni. És esélyed van a menekülésre. A halál beálltakor a gyűrűsizmok ellazulnak, a hólyag és a belek tartalma ürül. A ragadozók általában nem fogyasztanak kadávert, holttestet. Megszaglásszák az ájultat, és otthagyják.

A harctéren a haláltól rettegő katona ("katona bácsi haptákba"), a tanítónénitől félő és bepisilő kisiskolás, és az irritábilis vastagbél-szindromában szenvedő beteg a harmadik típusú vészreakcióval reagál. A katona esetében teljes joggal. A többiek esetében pedig a szervezet túlreagálja a veszélyt.

Namármost. Chilében 13 millió embert érintett a történelemben feljegyzett ötödik legnagyobb földrengés, 2010. február 27-én. Hárommillió ember él olyan településeken, amelyek részben, vagy egészben rombadőltek, és a maradékot elvitte a szökőár. A lakosság 20%-a 15 évesnél fiatalabb. Tehát hatszázezer gyerek élt át egy borzasztó katasztrófát, és látja nap mint nap a következményeket. Ha tíz százalékuk fog szenvedni poszt-traumatikus stressz-szindrómában, az azt jelenti, hogy hatvanezer (60.000) gyerek él Chilében, aki a földrengés következtében nyomorúságos életre van ítélve.

Nincs annyi pszichológus egész Latin-Amerikában (pedig van sok, ez tipikus tábla-kréta szak a magánegyetemeken), aki egyéni terápiát tudna nyújtani ennyi gyereknek. Ami rosszabb, igazán hatékony terápia sincsen. 

 Március végén még nyolcszázezer (800.000) gyerek nem járt iskolába, mert az iskola összedőlt.

Az új kormány eredetileg békés és önfeledt adócsökkentésekre, az állami bányák privatizálására készült. A választási kampány zenés-táncos rendezvényein Pinera akkor még csak jelölt vidáman szaladgált fel- s alá az esztrádszínpadokon tévés személyiségek (v.ö. Mónika és Joshi Barat) társaságában.

Tíz nappal a beiktatás előtt minden (de legalábbis sokminden) összedőlt. Egy ekkora katasztrófa után próbáljon valaki nem baloldali lenni: százezrek az utcán vagy sátorban, az infrastruktúra egy része a földön hever, a pánamerikai autópályát nem lehet használni, csaknem ötszáz iskola azonnali javításra szorul, és sokat fel sem lehet újítani.

Joaquín Lavín, az új oktatási miniszter, akinek tervei között még több iskola privatizálása szerepelt, most megkapta a leckét. Az ő feladata volt a leglátványosabb, és a legkönnyebben számonkérhető. Azt ígérte, hogy április 30-ára minden gyerek iskolába fog járni. Ha nem ez történne, ezek a gyerekek egy évet veszítenének.

Lavín mindent bevetett, nyilván az Opus Dei-s kapcsolatait is (ugyanis közismert, hogy az Opus külsős szerzetesei közé tartozik, családjával lakik, de betartja a napirendet és a szombati önkorbácsolást). Ez a világi rend egyike azon keveseknek, amelyek nem kötődnek földrajzi helyhez. Tagjait az elitből toborozza, gazdasági ereje közmondásos. A magániskola-projektjük az egyházi oktatás terjesztését célozza.

A feladatot megoldotta Lavín, gratula. A gyerekek iskolába járnak, bár ezek az osztálytermek nem szokványosak. A csendőrségi épületek előcsarnokai, megmaradt kultúrházak termei, és más iskolák helyiségei, melyeken az épen maradt és az összedőlt intézmény osztozik, rövidített óraszámban.

A chilei iskolarendszer, amióta Pinochet önkormányzati kézbe adta az állami iskolákat, permanens válságban van. Ki tudja, lehet, hogy ez a katasztrófa fogja kibillenteni a holtpontról...

A középiskolások 2006-os lázadásáról itt lehet olvasni. Az iskolai egyenruha nyomán pingvinnek becézett gyerekek az oktatási rendszer jobbításáért lázadtak hónapokon át.

"Zafrada" egy nyolc év körüli kisfiú ragadványneve. A vele készült riport híressé tette. A naív báj, ahogy megmutogatja a tévéseknek tengerparti iskolája romjait, minden nézőt elbűvölt. A lemondó kézlegyintés, a hirtelen szemébe gyűlő könnyek, amikor az óceánba veszett barátjáról beszél, megdöbbentő és felkavaró. "A legjobb barát volt, aki csak lehet." Aztán - végig magával hurcolva egyetlen tulajdonát, a segélyként kapott matracot - továbbmegy, hogy megmutogassa az ebédlő és a vécé maradványait.

Érdemes akkor is megnézni, ha nem tudsz spanyolul.

https://www.youtube.com/watch?v=Yw7coIi4WsU

Az ágy olykor megindult, mintha a bobájka megrázta volna, a görgős szék megmozdult, vagy az íróasztal siklott ki a könyököm alól, legalábbis így éreztem. Az új elnök beiktatási ceremóniáját a Föld viszont nem egy sima utórengéssel, hanem egy valódi ropogós, a korábbiaktól független rengéssel tisztelte meg. Legalábbis így magyarázták a geológusok.

Internet tévén néztem a beiktatást, elkezdett hintázni az íróasztal, a képernyőn pedig a celebek - a spanyol királyfi, az uruguay-i elnök, egy hírhedt szépségkirálynő, meg még egy csomóan - ijedten bámulták a Kongresszus plafonján lengedező ívlámpákat. Modern épület, nem kristálycsillár van beleszerelve, hanem a Kongresszus tévécsatornájának a reflektorai.

Megszakadt a közvetítés, és egy időre elment az áram is. Tizenkettőkor újabb rengés!Egyszerre csak feltűnt, hogy a kondomínium garázsának tetején egy csomó ember gyülekezik, és egyre csak jönnek. Hétvégén ez nem szokatlan, a bérelhető nagyteremben gyakran tartanak születésnapokat, ilyenkor ünneplős gyerekek nyargalásznak odalenn, a pletykázó és nassoló mamák között.

Megérkezett Carlos is, két kollégájával. "Menedéket kérünk" - jelentették be. Mi van? Hát cunamiriadó! A "nagy" földrengés után a katasztrófavédelem nem volt képes értesíteni az érdekelteket, emiatt sokan meghaltak. Most viszont biztosra akartak menni. Lett is pánik, ha cunami nem is. Az emberek még kilométerekkel a parttól is fejvesztve rohantak a Cordillera felé, fel a dombokra. Az autósok közül sokan az egyirányú utcákban megfordultak, és forgalommal szemben indultak neki. Ahogy a földrengés után a santiagoi autópálya felé vezető utakon, most Vina del Mar utcáin okoztak baleseteket a bepánikolt emberek. 

 A földrengés egy más időszámításba dobott át bennünket. 

A tanév hétfőn kezdődött volna. Pénteken tartották a Vina del Mar-i Dalfesztivál utolsó döntöjét, a Quinta Vergara kastély kertjében épült, húszezer nézőt befogadó arénában. Az egyik résztvevő lemondta a fellépést, emiatt a tervezettnél hamarabb fejeződött be a műsor, hajnali kettőkor. A nézők szétszéledtek bulizni - ki a kaszinóba, ki a kiskocsmákba. Pezsgett az élet, ilyenkor a háromszázezer helyi lakos mellett másik százezer nyüzsög az óceánparti városban.

Hajnali fél négykor következett be a katasztrófa. Ezer szerencse, hogy a Quinta Vergara már kiürült, és a ragyogó holdfényben a kerthelyiségekben üldögéltek inkább az emberek. Már, akik nem aludtak...

A Lóversenypálya lakóépületének beomlott az egyik fala, két lovászt temetett maga alá. Azonnal meghaltak. A régi építésű családi házak közül sok megrepedezett. A város legszebb középületeiről lepotyogtak a gipsz díszítések. A Club de Vina elegáns palotájának kilátszanak a bordái. Olyan, mintha letépték volna a ruháját. Kiderült, hogy akármilyen szép és elegáns, bizony ez is gerendákkal keresztbe-kasul megerősített vályogból épült.

Valparaíso és Vina del Mar is színház nélkül maradt. Van azonban ennél rosszabb is. Az ország délebbi részein a később több hullámban támadó cunami hatalmas, helyenként húsz méteres hullámai kilométer mélyen benyomultak a szárazföldre. Mindent, és mindenkit elmostak. Ötszáz körül van a halottak és eltűntek száma, ennyit sikerült azonosítani.

A cunami elérte Robinson Crusoe szigetét is. A főtérről magával sodorta Selkirk matróz szobrát. De mi ez ahhoz képest, hogy a hatszáz lakosból tucatnyian meghaltak.