Santiago utan felszantatlan oszi kukoricafoldek, gyumolcsosok es vegeerhetetlen szoloultetvenyek kozott haladt a busz a panamerikai autouton. Curico kozeleben megszaporodtak a megaposztereken a novenyvedoszer- es mutragyahirdetesek. Egyre tobb orias munkagep latszott a foldeken. Furesztelepek, hutohazak es borkombinatok valtottak egymast, kozbul nehany kalyibabol allo nyomorult telepekkel. A patakok menten tobb a fuz es jegenyenyarfa mint az eukaliptusz. Az Andok itt mar alacsonyabb, es a Parti Cordillera nem magasabb a Borzsonynel. Kezd otthonos lenni a taj.
Curicoban tesz egy kort a busz a varos kozepen huzodo gyonyoru platanfasor korul. Az Andrassy ut ugyanarra a kaptafara keszult, mint Chile kozepso regiojanak varosai. Parizs volt a pelda. A talcaiakat szoktak azzal bosszantani, hogy sokat hisznek magukrol, hiszen a jelszavuk "Talca, Parizs, London". Ez a provincialis onteltseg szimboluma. Alapja annyi, hogy egy Franciaorszagbol idetelepult kalaposmester "muveiben" a szalagon szerepelt allitolag a harom varos neve.
Az igaz, hogy a foutcan sok ferfi fejen latok kalapot. Ez Santiagoban, Valparaisoban, Viña del Mar-ban nem szokas. Sot, egy igazi, ponchos huaso (chilei cowboy) is setalgat az egyik bank elott.
