HTML

Chile

Elköltöztünk Európából.

Friss topikok

 Talca az a város, ahol először éreztem otthon magamat Chilében. A zárt beépítésű földszintes utcák magyar kisvárosokra emlékeztetnek. A tágas, francia stílusú főtér őshonos, de gesztenyére hasonlító fákkal és szökőkutakkal, körül historikus és szecessziós épületeivel akár az Alföldön is lehetne. A környező utcákban a diákok és háziasszonyok közé sombrerot viselő gazdálkodók keverednek. Itt van Chile mezőgazdaságának a szíve.

Nagy a nyüzsgés az utcán. Alig van hová beülni. A főtér sarkától induló gasztronómiai "tengely" romjai eltakarítvák, üres telkek ásítoznak a kisvendéglők, kávéházak, karaokebárok helyén. Az egész utca eltűnt, a város északi részével együtt. 

A város déli része Balassagyarmatot, és az Ipolyt juttatja eszembe. A Claro folyó füzekkel benőtt partjainál földszintes városrészek húzódnak. Az északi part hagyományos vályogházai közül sok került földre, a déli parton újabb építésű negyedben ballagok, itt fából építkeztek, és mediterrán cserép helyett bádoggal fedték a házakat.

A romeltakarítás költségesebb, mint egy ideiglenes faház, milliókba kerül. Sok tulajdonos, aki elveszítette mindenét, nem képes megfizetni a nehézgépek kölcsönzését, emiatt sok helyen éktelenkednek romok. A kormány által küldött gépeket sokan nem tudták igénybe venni. Megoldás egyelőre nincs.

A károsultak egy része Talca külvárosaiban bérelt lakást. Némelyeknek jutott a komfort nélküli faházakból, melyek az első őszi eső alkalmával beáztak, ezért a kormány utólag fóliákat juttatott a bennlakóknak, hogy azzal takarják le a kunyhót. Sokan pedig végleg elköltöztek városukból.

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://chile.blog.hu/api/trackback/id/tr192123672

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Székely Ibolya 2010.07.01. 19:08:12

Magyarországról írom együttérző soraimat.
De hadd tegyem hozzá, hogy minden elismerésem és tiszteletem az Idáé, aki hazájától távol szívén viseli a Chilében élő károsultak sorsát.
Idával sohasem találkoztam, a világháló hozott bennünket össze, talán nem véletlenül.
Hasonlóan, mint én igyekszik segíteni azoknak az embereknek, akik a lelki békéjüket keresik és egészségben, harmóniában szeretnének élni ezen a Földön.Ami, sajnos egyre nagyobb feladat.Gratulálok a szinte már irodalmi bejegyzéshez és kívánok erőt a további munkádhoz.
süti beállítások módosítása